hosszabban a suliról, a végén pár vegyes témájú képpel

Ma írok kicsit bővebben a suliról.

Ott kezdeném, hogy nem voltak kifejezett elvárásaim, hiszen harmincon túl minden iskolapadban töltött perc ajándék! :)

Viccet félretéve persze reméltem, hogy nem lesz elvesztegetett az erre fordított idő, hogy vagy hasznos, vagy érdekes, vagy legalább szórakoztató órák várnak rám. Persze legjobb az lett volna, ha a doktori témámhoz kapcsolódóan tudtam volna kutatásokba bekapcsolódni, de ez sajnos meghiúsulni látszik, így marad, hogy haza, a Műegyetemnek irogatom a publikációkat, itt meg csupán az alapszintű oktatásba kapcsolódok be. 

Mielőtt a konkrét tantárgyakra rátérek, néhány szó általánosságban. Azt már megjegyeztem tán, hogy a kampusz képtelenül messze van  a belvárostól, a latina negyedbéli rezidenciámtól pontosan egy órát tart az út. Ezt a rengeteg időt persze olvasással észrevétlenebbé lehet tenni; már látom, hogy végre valamelyest behozom az évek alatt felhalmozott lemaradást ezen a téren (mindenki aki jön látogatni készüljön, könyvet kell hozni nekem!).

Az egyetem a hagyományos diákoknak fizetős, nem is kifejezetten olcsó, nagyjából 5 000 eur egy szemeszter (a hazai tandíjfizetés elől mostantól majd nyugatra menekülő magyar diákok azt hiszem ennél jóval kedvezményesebb lehetőségeket is találhatnak európában)! A magas tandíjnak megfelelően csodálatos korszerűség jellemzi az iskolát, minden tiszta és új, valamint csillog és villog. És ami ennél is fontosabb, elképesztően jól felszerelt. A hangmérnök hallgatóknak a legmodernebb stúdióeszközök, a sportszakosoknak az összes sportág  kellékei, a fogorvos-tanoncoknak meg fejenként egy fogorvosi szék rendelkezésére áll (jó, az utóbbit csak gondolom). A szépséges egyetemi kantinról meg most nem is szólnék, arra egy külön posztot szánnék majd valamikor...

Amit annyi külföldön tanult ismerőstől hallottam - miszerint az egyetem, mint egy pénzért vásárolt szolgáltatást biztosító intézmény, jobb helyeken a hallgatókat fogyasztónak tekinti, akik megkövetelhetik a minőséget és a teljeskörű kiszolgálást - most bizonyítást nyert. Minden óra anyaga még aznap felkerül a 'virtual campus', azaz az egyetemi online felület megfelelő oldalára, a profesor vagy profesora egyből válaszol az e-mailben feltett kérdésekre és egyáltalán, nem a tanuló megalázkodására és a tanár kegygyakorására épül a rendszer.

Na ez volt a pozitív olvasat.

Mert hogy közben meg a nálunk megszokott tananyag-mennyiség töredéke jut egy-egy órára, magyarul rettenetes szájbarágós a legtöbbje. Nem tudom mennyire lesznek képzettek az innen kikerülő diákok, de az eddigiek alapján leginkább úgy tűnik, hogy szakmájuk javát a gyakorlatban kell elsajátítaniuk.

Szóval összehasonlítva jóval kevesebb az elméleti információ, de az mind világosan, sok gyakorlattal kiegészítve és változatosan van adagolva a tanulók számára.

Lássuk a tárgyaimat, legalábbis az öt választottból azt a négyet, amiből órám volt:

Van egy spanyol kezdő nyelvórám, ami szerencsére nem teljesen a nulláról indul, úgyhogy pont megfelelő lesz nekem. Heti három óra és hozzá egy online tanfolyam is, szerintem ez elég lesz, hogy a végére már dadogni tudjak valamit spanyolul.

Aztán egy, ami BASES DE DATOS Y SISTEMAS DE INFORMACIÓN névre hallgat, azaz adatbázisok és információs rendszerek magyarul. Hát ebből az első óra nagyon viccesre sikerült, bár egyébként nagyobb reményeket fűzök hozzá, ugyanis java (ejtsd hava) programozást tanulunk majd a legnagyobb meglepetésemre és örömömre. De az első alkalom semmi mással, csak a bemutatkozással telt, a következőképp:

- kedves gyerekek, mindenkinek a következőket kell elmondania magáról, felírom a táblára:

1. Név 2. Honnan jött 3. Tud-e programozni, ha igen milyen nyelvben 4. Mi az a debugging (egy kérdés a programozási ismeretekről) 5. Volt-e már angol anyanyelvű országban.

- rendben. mindenki kap 15 percet, hogy VÉGIGGONDOLJA a válaszokat (!!!)

- ...

- kész vagytok? akkor most mindenki GYAKOROLJA el a válaszokat a szomszédjával (!!!!!!)

- ...

- oké mindenki kész? akkor most kezdje az első. Mi a neved...

Mi a dán pajtásommal, akik egyedül vagyunk nem spanyolok ezen az órán tágranyílt szemekkel hitetlenkedtünk és röhögcséltünk felváltva. Mire mindenki sorra került pont véget is ért az óra... Igazán hasznos volt ottlenni...

Na aztán van egy TEORÍA Y ANÁLISIS DE LOS CONFLICTOS INTERNACIONALES nevű tantárgy (nem fordítom le :) ),ami egyértelműen visszaadta hitemet. Egy ír fickó tartja, a félév során pedig esettanulmányok veszünk végig főként (mondjuk Kelet-Timor, vagy pl. az atomfegyverkezés témájában), és páronként tartani kell egy prezentációt egy választott témából. Mi Linnel, egy svéd  lánnyal az európai jobboldali radikalizmust választottuk (mily véletlen Peti, hogy pont ez a téma, egyébként ha olvasod: nemsokára kérek majd tőled némi támogatást cikkek, elemzések formájában). És ami miatt igazán lelkes lettem, az a félévzáró egésznapos session, ami egy A Force More Powerful nevű program végigjátszása lesz. Ezt állítólag magasrangú diplomatákkal szokták tréning gyanánt játszatni és a lényege, hogy egy valós nemzetközi konfliktust lehet végigszimulálni és megoldani (vagy elbukni) vele. Nagyon kíváncsi vagyok; meg is fogjuk kapni a végén, úgyhogy ha tényleg olyan jó, majd szervezek otthon is eg játékot!

Ma reggel pedig a Navigációs Rendszerek (I) című órámon voltam, amiről előzetesen nem tudtam, hogy mire kell gondolni a cím alapján, inkább a hardver részével foglalkozunk, vagy amiben én jobban otthon vagyok, a szoftver és tartalom kerül a fókuszba. Hát kiderült, hogy inkább az előbbi, főleg a légi navigáció során használatos eszközökről fogunk tanulni, ami nekem egyáltalán nem árt, bár nem tartozik szorosan a témáimhoz. Az első óra az elektronika alapjaival telt (nem fejteném ki, hogy műszaki menedzserként anno milyen viszonyban voltam ezzel tantárggyal...). Viszont mindjárt áramköröket kellett építenünk. Mindenki szorgosan mérte is az ellenállásokat és az áramerősségeket, így azért mindjárt más elsajátítani a tudást, mint pusztán magolni az elméletet!

Még egy órám lesz, a nemzetközi politika és diplomácia, erről még nem tudok beszámolni, mert nem volt egy se eddig.

Az egyetemi elfoglaltságaim közé még a heti rendszeres úszás és talán futás fog tartozni (még nem döntöttem el, hogy esténként, a közeli parkba megye-e, vagy iskolaidőben, a lyukasóráimat töltöm ki futással).

Ez pont elég idő is lesz kint Villaviciosaban, a suliban, szépen keretbe foglalja majd a napjaim.

Legyen elég ennyi mára, pihenésképpen jöjjön néhány kép még:

 a fenomenális csirkelevesem a minap

egyik kedvenc portál az utcámban

Juan és Ivan, a lakótársaim rendre tornasorba állítják a tusfürdőket

Láki az egyetemi tó partján

chilei és olasz kompániám Toledóban

környékbeli krumplisütöde, ahol ipari mennyiségben gyártják a patata fritat, majd azokba a nagy zsákokba gyűjtik. a falon meg csupa szentkép, a miheztartás végett.